Beköszöntött a nyár, és a Virágsziromnál elindult a szüreti dömping. 🙂
Ilyenkor nincs leállás, hiszen a kertek, mezők, erdők, rétek telis-tele vannak kincsekkel! 🙂
Ha a következő napokban, bő egy hétben velem tartasz, megmutatom, hogy mi történt ezzel a gyönyörű kosár, frissen szüretelt virággal! 🙂
De hogy miért is csinálom mindezt? Illetve mit is csinálok pontosan?
Ilyenkor nyáron az érzékszerveim ki vannak élesedve a virágzó virágokra. 🙂 Jártamban-keltemben, úton útfélen mindenhol a virágokat látom meg. Szebbnél szebb mezei virágok ezrei találhatóak meg ilyenkor.
Gondoljunk csak a pipacsra, szarkalábra, a búzavirágra, az ökörfarkkóróra, a bogláros szellőrózsára, a sóvirágra, a gyujtoványfűre, mezei margarétára, a kis meténgre, a macskaherére, a kutyatejre, és még sorolhatnám a további csodaszép vadvirágokat. 🙂
Mindamellett, hogy gyűjtögetem ezeket a virágokat (amit nagyon szeretek) :), a család is nagy lelkesedéssel segít be nekem. Ők is részt vesznek a nagy nyári Virágszirom szüretelésben, és bizony egyre ügyesebb és jártasabb virág préselőkké válnak – szinte észrevétlenül. 🙂
Elég időigényes ilyen módon alapanyag készletet fenntartani – ez tény, de be kell valljam, hogy nagyon élvezem. Tudom, hogy ezekből a lepréselt virágokból, mint alapanyagokból valóban egyedi és megismételhetetlen kézműves munkák készülhetnek.
Minden darab egy külön történet, minden darab visszaadja a természet összetettségét, egyediségét és megismételhetetlenségét.
Nagyszerű élmény ezekkel a valódi virágokkal dolgozni, látni, ahogy a friss virág a préselés hatására átalakul, új formát, új színt vesz fel. Azt is jó látni, hogyan változik meg a növény textúrája, a finom puha szirmok hogyan válnak törékennyé, ezzel is jelezve, hogy finomsággal, tisztelettel kell velük bánni, mert olyan törékenyek, mint maga a természet is.
Arra tanítanak ebben a kapkodó és felgyorsult világban, hogy lassítsak le, legyek megfontolt, a mozdulataimra figyelmes. Mert ha kapkodok és csapongok, akkor máris nem alkotni fogok, hanem törni, rombolni. Arra tanítanak, hogy fontoljak meg minden lépést, hogy legyek átgondolt, előre látó, mert itt ha meggondolatlanul használok fel egy virágot, és felkerül a leendő falikép, vagy képeslap, könyvjelző vagy esetleg notesz egyik szegletébe, majd menet közben derül ki, hogy az nem oda való lett volna, akkor itt nincs egy “törlés” gomb, mint a számítógépen. Itt nem lehet következmények nélkül “visszacsinálni”. És ezt tényleg meg kellett az elején tanulnom, hiszen én is ebben az egyre inkább digitalizált világban élek, ahol tényleg következmények nélkül tudjuk az előző, téves döntésünket egy gombnyomásra törölni, vagy javítani, átírni… És megszokja az ember – sajnos. Nem baj, ha hibázok, nem baj, ha elütök egy szót, vagy helytelenül írom le, hiszen a számítógép kijavítja, vagy ha nem, akkor csak egy gombot kell megnyomni hozzá. Egyszerűen elkényelmesít a technika.
Viszont ezekkel a lepréselt virágokkal történő munka visszarepít a számítógép nélküli időkbe, és tanít. Gondolkodni, megfontolni, koncentrálni.
S mindezek végén egy üde, vidám, színes alkotás a végeredmény, melyet a kezembe veszek, megérintek. Olyan valóságos, kézzel fogható. 🙂
Majd pedig ha a tulajdonosához kerül, és látom az arcán az örömet, látom, mert ragyog a szeme, akkor érzem, hogy ezért szeretem csinálni, és megéri. 🙂
Szeretettel,
Virágszirom
Mariska
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: